Game

Fejezet 0

Csak egy vakmerő kalandor vágna bele egy ilyen veszélyes vállalkozásba – mint ez a kincskeresés – anélkül, hogy előtte ne próbálna meg minden lehetsé-geset megtudni a hegyről és a kincsről. Mielőtt el-mennél a Tűzhegy birodalmába, néhány napot egy környékbeli falu lakosai között töltesz vagy kétnapnyi járásra a hegytől. Mivel rokonszenves vagy nekik, könnyen kapcsolatba kerülsz a helyi parasztokkal. Bár sokféle történetet mesélnek el neked a titokzatos Varázslóról és rejtekhelyéről, egyáltalán nem vagy benne biztos, hogy a történetek mindegyike, vagy akár csak egy is, valóban igaz-e. A falusiak sok ka-landvágyó embert láttak már a hegyhez vezető úton, de közülük csak nagyon kevesen tértek vissza. Most már biztosan tudod, hogy az előtted álló Út különö-sen veszedelmes lesz. Azok közül, akik vissza- jutot-tak a faluba, még senki sem kísérelte meg, hogy visszamerészkedjen a hegyhez. Úgy érzed, elképzelhető, hogy valóban létezik a Va-rázsló, és hogy a kincseit egy pompás ládában rejte-geti, és melynek kulcsait különféle lények őrzik az útvesztőben. A Varázsló hatalmas mágikus erővel rendelkezik. Egyesek szerint fiatal, mások szerint Öreg. Néhányan úgy vélik, erejét egy csomag bűvös kártyából meríti, mások azt vallják, hatalmát a kezén viselt fekete selyemkesztyű adja. A hegy gyomrába vezető bejáratot egy csapat bibir-csókos arcú Goblin őrzi. Ezeket a buta teremtménye-ket nem érdekli más, csak az eszem-iszom. Tovább-jutva, a belső kamrákban már jóval félelmetesebb lények vannak. Ahhoz, hogy a belső termekbe el le-hessen jutni, át kell kelni egy folyón. A kompszolgálat rendszeres, de a révész ingyen nem visz át, úgyhogy néhány aranyat félre kell tenned, ha át akarsz kelni a folyón. A helyiek azt is tanácsolják, hogy vezess tér-képet kóborlásaidról, mert enélkül reménytelenül el fogsz tévedni a hegy belsejében. Mikor az indulás napja elérkezik, az egész falu apraja-nagyja megjelenik, hogy szerencsés utat kívánjon neked. Nem egy nőnek – fiatalnak, öregnek egyaránt – könny csillog a szemében. Nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy ezek a részvét könnyei, s olyan szemekben csillognak, melyeket tán sohasem látsz viszont… És most lapozz!

1